A fém reakcióba lép a légkör oxigénjével, és oxidfilmet képez a felületen. A közönséges szénacélon képződött vas-oxid tovább oxidálódik, így a korrózió tovább tágul, és végül lyukakat képez. A szénacél felület galvanizálással biztosítható festékkel vagy oxidációnak ellenálló fémekkel (pl. cink, nikkel és króm), de ez a védelem, mint ismeretes, csak egy vékony réteg. Ha a védőréteg megsérül, az alatta lévő acél rozsdásodni kezd.
A rozsdamentes acél tömlők korrózióállósága a krómtartalomtól függ. Ha a krómtartalom 10,5 százalék, az acél légköri korrózióállósága jelentősen megnő, de magasabb krómtartalom esetén a korrózióállóság még javítható, de ez nem nyilvánvaló. Ennek az az oka, hogy amikor az acélt krómmal ötvözik, a felületi oxid típusa a tiszta krómfémhez hasonlóra változik. Ez a szorosan tapadt krómban gazdag oxid megvédi a felületet a további oxidációtól. Ez a fajta oxidréteg rendkívül vékony, amelyen keresztül látható a rozsdamentes acél felület természetes fénye, így a rozsdamentes acél egyedi felületet kap. Ezen túlmenően, ha a felületi réteg megsérül, a szabaddá tett acélfelület reakcióba lép a légkörrel, hogy helyreállítsa magát, és ismét kialakuljon ez a "passziváló film", hogy továbbra is védő szerepet töltsön be.